Túránk utolsó állomására láthatóan korán érkeztünk, nyilván nem heverték még ki a népek az előző másnapot. Összesen egy borkunyhót találtunk nyitva, ahol viszont már délután 3-kor is egész jól alakult a hangulat. Furcsa módon egy egri borászat volt, amit a Bikavérünnepen történetesen kihagytunk, idő hiányában, a
Tóth Ferenc Borvára. Véletlenek különös együttállása :)
Kellemes borok, a tömeg hiánya pedig kifejezetten üdítően hatott már a sokadik napon. Ezután nem is fecséreltünk túl sok időt a várakozásra - a többiek még jó idő múlva sem kapkodtak kinyitni, a nép viszont szivárgott lassan, így rövidre zártuk a délutánt egy jó Cabernet-vel, mert az sose rossz.
Este az erkélyről egy üveg rosé mellett megnéztük még a part összes tüzijátékát egyszerre, aztán jólesően összeestünk, nyugtázva a túra és részünkről a szezon végét. Panaszra semmi okunk, kezdésnek nem volt rossz ez a 6 boros móka egy nyárra. Jövőre folytatjuk, remélhetőleg új helyszíneken is.
