Bortúra az északi parton - Harmadik állomás, Balatonfüred

Innen jött az egész túra ötlete. Két éve hirtelen felindulásból belecsöppentem a Füredi Borhetekbe és nagyon tetszett. A környezet, a borok, a hangulat. Már akkor szándékomban állt visszatérni. Most megtehettem az elképzelhető legjobb társasággal.
Kaptunk kölcsön biciklit (melyek műszaki és esztétikai állapotáról inkább mélyen hallgatok), csodával határos módon egészben és még a vihar előtt oda is értünk a Tagore sétányra. Rövid bámészkodás után azonban gyorsan fedett hely után kellett néznünk, így tettünk. Bevásárlást és uzsonnát bonyolítottunk, míg viselhetőre csendesült az eső.
Mire visszaértünk a pavilonokhoz, már alig áztunk. Nem vesztegettük sokáig az időt, de tutira akartunk menni az első kóstolással, így Figuláék Sauvignon Blanc-jával indítottunk. Csak mert a Zenit&More elfogyott. Még áprilisban. Nem véletlenül.

Maradva még a fehéreknél, a Zelna Rozáliájával folytattuk, klassz kis fehérbor, amivel most először találkoztunk, meg is kedveltük rögtön. Hogy is lehetne nem kedvünkrevaló egy szőlő, mely Olaszrizling és Tramini keresztezésével született?

Aznapi első rosénak Mészárosék Sziklakönnyét szemeltük ki, szintén jó választás volt - ami egyébként a Borheteken felsorakoztatott összes borról elmondható. Nem kóstoltam mindet, sem most, sem mikor először jártam itt, de a random minták alapján nagyon is ezt sugallja a statisztika.

És valahol itt adtam fel a korrekt fotódokumentációt, de jött még néhány finomság a sorban. Tessék szépen odamenni és végigkóstolni, minden évben szép és jó élmény.
Az estét hagyományosan az erkélyen, meghitten, holdat bámulva, a látottakat-kóstoltakat áttárgyalva zártuk.