A szokásosnál kicsit összeszedettebb szervezéssel, némileg fáradtan és romosan nekiindultunk hát.
Nagyon vártam, mióta csak kipattant az agyamból. Bármi áron és minden körülmények között el akartam cipelni borkóstolásban és rock'n'roll-ban is társamat a Nemzeti Pocsolyához, lévén neki ez új élmény. Nekem is az volt egyszer, mitöbb, kellemes csalódás a gyerekkori emlékeimhez képest. Persze fürdésre továbbra sem tartom alkalmasnak, de már szépnek látom a tavat, a hegyeket, a rengeteg szőlőt. És szűk egy hét alatt 4 borfesztivál tőlünk is dícséretes sportteljesítmény.
Az utazást néhányszori átszervezés, újratervezés, agybajtkapás után, a lehető legkevesebb átszállással, telekocsi-busz kombinációval sikerült összerázni. Némi mázlival megtámogatva házhoz jött az első fuvar, simán eljutottunk Butapestre. Ott azonban akadt 3 szabadon felhasználható és eltöltendő óránk, ami hátizsákkal megpakolva nem is annyira mókás. Micsináljunk-micsináljunk kezdetű morfondírozásunk végeztével elindultunk az állítólag közeli Bőregér felé, mert látnom kellett az üzletet saját szememmel is, a webbolt az csak webbolt. Nem tiltakoztam, "nyálcsorgatásra fel" csatakiáltással lendületet vettünk. Majd rövidtávon el is hagytuk, negyven fokban árnyék nélkül negyedórányi caplatás után. Végül csak odaértünk, a hátizsák lehajítása után rögtön nem bántam semmit, eltekintve attól az apróságtól, hogy az összes kollégám éves fizetése nem volt a zsebemben. Seperc alatt képes lettem volna elkölteni. Meg lehet nézni a linken, szívemnek kedves mi mindenre.
Ígyképpen feltöltődve trappoltunk vissza a Keletihez, le a négyesmetróba - az egy kész vidámpark. Ahogy a női hang közli a megállók nevét magyarul, ám angolított kiejtéssel, minden alkalommal nyerítve kellett röhögnöm. Csodálatos, tényleg. Meg kell hallgatni, igazi magyarikum.
Kelenföldről a következő fuvar egészen Veszprémig repített - szinte szó szerint. Onnan meg busszal jutottunk a végcélig, volt szerencsém csodálkozni a helyi buszsofőrök vezetési stílusán, mely mint Kedvesem felvilágosított, arrafelé teljesen elterjedt és normális. Haladós, kapaszkodós, hullámvasutazós.
Megérkezvén kiderült, szállásadóink barátságosak, hajlékunk tágas és használható, bár a fürdőszoba táján komoly hiányérzetünk támadt, több ponton. Úgy is mint zuhanyfüggöny, stabil vécéülőke és víznyomás. Odaseneki. Sokkosabbak lettünk a bárhol-bármikor felbukkanó, barátkozós, csivitelős, kettő darab intenzív négyéves szöszitől. Jájj. Házigazdánk pálinkával kínált, ami az egésznapos utazás és egyebek után jólesett, kiváltképpen majdhogynem éhgyomorra. Gyors felfrissülés után el is iramodtunk a rendezvény irányába, hisz azért gyűltünk össze.
Először a Trio Pince remekeit vettük szem-, orr- és nyelvügyre, élvezetes találkozás volt a Szürkebaráttal, a Vulcanusszal és a Rózsakővel, és kellemes beszélgetés alkotójukkal.
2016.08.17. Szerda
Másnap. Az előző nap és este jellegéből kifolyólag, a durvábbik fajtából. Ájulásközeli állapotban szédültünk be az első helyre, ahol látszólag ebédhez lehetett jutni. Rossz ötlet volt. Valami iskoláscsoport étkezésének kellős közepébe pottyantunk, így rengeteget várhattunk elviselhetetlen zajban a gyrostálunkra, amit még csak el sem bírtunk pusztítani. Minőségre és mennyiségre nem lett volna rossz, csak épp semmi köze ahhoz, amit én gyrosnak hívok. Felejtős.
Amint meg bírtam állni a saját lábamon, sétáltunk is rá gyorsan egyet, a Malom-tó-ig meg sem álltunk. Illetve mégis, mert egy szobrot meg akartam nézni. Három létezik belőle, az egyes számú épp útba esett. Kiskirálylány, Marton Lászlótól. (Társai a Duna-korzón és Tokióban szobroznak, ha valakit érdekel)
Ami viszont tetszett, hogy városszerte léteznek még kutak. Szomjas vagy, odamész és iszol. Tiszta ingyen. Elképesztő. Ja és dizájnos is, mindenféle figurák köpdösik a vizet, mint például ők itt:
